A vizes hasmenés

Hasmenéses időszakon szinte mindannyian átestünk már életünkben legalább egyszer. A kellemetlen tünetet számos tényező okozhatja, melyek kiiktatása mellett ügyelnünk kell a kiszáradás elkerülésére is.

Az alábbiakban arról olvashat, hogy a vizes hasmenést milyen tényezők idézhetik elő, illetve mik azok a terápiás megfontolások, melyekkel sikeresen kezelhetjük e gyakori tünetet.

Hasmenésről akkor beszélünk, ha a nem-formált székletek száma és mennyisége meghaladja a normálisét. Amennyiben ezen tünet időtartama nem haladja meg a 14 napot, heveny hasmenésről beszélünk. A heveny hasmenések java része fertőzéses (bakteriális, vírusos, protozoonok által okozott) eredetű. A nem-invazív kórokozók hatására megemelkedik a széklet víz- és elektrolittartalma, ami felelőssé tehető a vezető tünet kialakulásáért.

A legismertebb klinikai forma az „utazók hasmenése”, mely az esetek 85%-ában fertőzéses eredetű, és csak 15%-ban állnak a háttérben az utazás során használt egzotikus ételalkotók és elkészítési módok. A kórkép leggyakoribb kórokozója az Enterotoxikus E. coli (ETEC). A láztalan hasmenéshez émelygés, néha hányás is társul.

Rizslészerű hasmenést okozhat a Vibrio cholerae; az utazók a higiénes szabályok betartásával ezt a fertőzést jórészt elkerülhetik.

A vírusos megbetegedéseket többek között a calicivírus, a rotavírus vagy a Norwalk-vírus okozhatja, míg a protozoonok okozta kórképért az Entamoeba histolytica, vagy a Giardia lamblia tehető felelőssé.

A legfontosabb teendő a kiszáradás megelőzése/kezelése, elsősorban szájon át történő rehidrációval. Antimikróbás kezelés általában (a speciális, veszélyeztetett esetektől eltekintve) nem szükséges. A gyógyulási folyamat pl. az „utazók hasmenése” esetén probiotikummal felgyorsítható. A heveny hasmenések kisebb része nem-fertőzéses eredetű. Ide tartoznak a mérgezések (pl. arzén, higany, réz), egyes gyógyszerek hatása (pl. hashajtók, antibiotikumok, citosztatikumok).

A heveny periódust meghaladó hasmenés oka lehet ételallergia, maldigeszcióhoz (pl. gasztrektómia utáni állapot, exokrin pancreas elégtelenség) és malabszorpcióhoz (pl. laktóz-intolerancia, coeliakia, Whipple-kór, sugárterápiát követő enteritisz, a bél vér- és nyirokellátási zavara) vezető gasztroenterológiai kórképek, bizonyos hormonális zavarok (pl. hipertireózis, karcinoid, VIP-oma, gasztrinóma), az autonóm diabetészes neuropátia, valamint az irritábilis bél szindróma (IBS) is. A célzott kezeléshez alapvető fontosságú a kiváltó ok felismerése.


close